újra

Újra ott tartok ahol eddig. Egy fél lépést se haladtam előre. Újra blogok, ugyanarról, ugyanúgy és ugyanúgy nem lesz semmi értelme és semmi haszna.

Újra elmenekülnék a világ elől, vagyis ezt teszem igazándiból. Nem érdekel semmi, csak eltűnnék. Minden évben eltűnök hosszabb rövidebb időre, hogy rájöjjek valamire. De úgy néz ki eddig se vált be, akkor majd miért pont most fog?

Másoknak annyira könnyű élni, annyira egyszerűen megy nekik minden. Én sose fogok sehova se eljutni. Sohase fogom tudni legyőzni magamat. Sohase fogom tudni legyőzni a félelmeimet.

Azt hiszem, hogy rossz irányba tartok. Régebben sokkal értelmesebb, intelligensebb, viccesebb, voltam. Mostanra pedig unom önmagamat, elfolynak a napok a semmibe. Nem értem magamat eléggé, nem értem az embereket eléggé. Régebben jobban értettem a világot, lehet jobban figyeltem.
Régebben voltak megérzéseim, amik időnként bejöttek.

Jelenleg csak szenvedek önmagammal és nem jutok semmire. Nem tudom meggyőzni magamat arról, hogy nincs semmi ami akadályozhat. A semmi ellen harcolok valójában. Egy olyan akadály ellen, ami nincs. Mintha azon gondolkodnék, hogyan kerüljek ki egy falat, ami nincs is. Én pedig nem értem, hogy miért nem tudok rájönni, hogyan lehet kikerülni a nem létező falat.

Mindig attól félek, hogy nincs több lehetőség. Amikor van, akkor pedig arra gondolok, hogy lesz jobb is. Majd újra attól félek, hogy mégse lesz több és elszalasztottam az utolsót.

Képzelt Város - Tejbe fúlva