Pegazusok Nem Léteznek - Nem tudom
2016. szeptember 30., péntek
2016. szeptember 29., csütörtök
2016. szeptember 21., szerda
2016. szeptember 20., kedd
valami
Írhatnékom van. Pedig ma már elég sokat irkáltam. Keresem valahol a darabjaimat. Keresem a megoldást önmagamhoz. Keresem a megoldást arra amire nincs megoldás. Mindenki más is próbálja megtalálni a megoldást, de senki se tudja senki se érti, csak úgy mégis sikerül. Csak mások hagyják, hogy minden magától megoldódjon. Én meg megpróbálom irányítani a dolgokat. Mert ha én hagyom a dolgokat sose történik semmi csak az évek telnek. Olyan mintha én egy másik világban lennék, ami nem úgy működik, mint a többieké. Vajon van-e a világok között átjárhatóság? vagy mindenki a sajátjában ragadt véglegesen? És ha szerencséje van, akkor van abban a világban más is. Ha nincs, akkor max valami ablakon át láthatja a többieket.
De sajnos nem vagyok különb másoktól, ugyanolyan vagyok, mint mindenki más. Csak én azokhoz tartozok, akikből valami hiányzik. Ahogy olvasgatok fórumokat mások is vannak ilyen szerencsétlenek mint én. Lehet nem őket kellene olvasgatnom, mert csak rám ragad a negatív gondolkodásuk. Érdekes, hogy mindig jó lenne tartozni valahova, de én a bénákhoz se akarok tartozni. A jobbakhoz se tudok. Csak úgy lebegek a semmi határán, ahol lehetne valami, de sose történik semmi. Mindig úgy tűnik, hogy van lehetőség vagy van remény vagy van történés, de valójában nincs.
Vad Fruttik - Repülni roncsokat
De sajnos nem vagyok különb másoktól, ugyanolyan vagyok, mint mindenki más. Csak én azokhoz tartozok, akikből valami hiányzik. Ahogy olvasgatok fórumokat mások is vannak ilyen szerencsétlenek mint én. Lehet nem őket kellene olvasgatnom, mert csak rám ragad a negatív gondolkodásuk. Érdekes, hogy mindig jó lenne tartozni valahova, de én a bénákhoz se akarok tartozni. A jobbakhoz se tudok. Csak úgy lebegek a semmi határán, ahol lehetne valami, de sose történik semmi. Mindig úgy tűnik, hogy van lehetőség vagy van remény vagy van történés, de valójában nincs.
Vad Fruttik - Repülni roncsokat
2016. szeptember 19., hétfő
x+1 vég
A dolgok alakulása a szokásos. A történet boldog véget ért, csak nem az én számomra. Semmi meglepő nincs a dologban, eszembe is jutott a nyáron, hogy mekkora poén lenne, ha így történne ismét és hát igen, én mindig megmondom előre, hogy mi fog történni. És természetesen az is történik. Egyszer az ötös lottó számokat kellene megmondanom, hogy mi lesz, csak előtte adjak fel egy szelvényt.
Az a baj, hogy a világ egy közepes tempóban halad, én meg vagy lassabban vagy gyorsabban szoktam. De inkább lassabban. Amikor cselekednék, akkor sohase lehet és ezért fog elhaladni a világ mellettem. Mert mindig csak várnom kell valamire.
A szokásos baromságok már átmentek az agyamon, hogy miért normális mindenki és csak én miért nem vagyok normális. Mivel ha mindenkinek megy csak nekem nem, akkor valószínűleg nem mindenkiben van a hiba, hanem csak bennem. De ezzel nem vagyok előrébb.
A megoldás csak annyi, hogyha legközelebb lesz valami, akkor jobban kikell használni a lehetőségeket. Annak az árán is, hogy esetleg nem én leszek a legjobb fej a világon. Ez van a szemeteké a világ és nem tudom megváltoztatni hiába erőlködök rajta. Így csak örökké én maradok a rossz oldalon. Persze lehet úgy is. Vagy lehet, hogy így meg még annyi esélyem se lesz.
Lehet nem is lesz már többet semmiféle más lehetőség se. Lehet nem lesz mit elrontani, mert már nincs mit. Van amikor azt gondolom, hogy utálom már az embereket. Lehet csak azért, mert szerencsésebbek nálam. De ez hülyeség, nem tudom, összefüggéstelen vagyok, ideje befejezni ezt a semmit
... ja igen és annyira szerettem volna elmenni bulizni is, de az se sikerült...
Az a baj, hogy a világ egy közepes tempóban halad, én meg vagy lassabban vagy gyorsabban szoktam. De inkább lassabban. Amikor cselekednék, akkor sohase lehet és ezért fog elhaladni a világ mellettem. Mert mindig csak várnom kell valamire.
A szokásos baromságok már átmentek az agyamon, hogy miért normális mindenki és csak én miért nem vagyok normális. Mivel ha mindenkinek megy csak nekem nem, akkor valószínűleg nem mindenkiben van a hiba, hanem csak bennem. De ezzel nem vagyok előrébb.
A megoldás csak annyi, hogyha legközelebb lesz valami, akkor jobban kikell használni a lehetőségeket. Annak az árán is, hogy esetleg nem én leszek a legjobb fej a világon. Ez van a szemeteké a világ és nem tudom megváltoztatni hiába erőlködök rajta. Így csak örökké én maradok a rossz oldalon. Persze lehet úgy is. Vagy lehet, hogy így meg még annyi esélyem se lesz.
Lehet nem is lesz már többet semmiféle más lehetőség se. Lehet nem lesz mit elrontani, mert már nincs mit. Van amikor azt gondolom, hogy utálom már az embereket. Lehet csak azért, mert szerencsésebbek nálam. De ez hülyeség, nem tudom, összefüggéstelen vagyok, ideje befejezni ezt a semmit
... ja igen és annyira szerettem volna elmenni bulizni is, de az se sikerült...
Esti Kornél - Boldogság,te kurva
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)