zene 4

Romantikus Erőszak „Angyal” 

 

zene3

Pegazusok Nem Léteznek - Nem tudom

 

zene 2

Sólstafir - Köld
 

zene 1

Sólstafir - Goddess Of The Ages

 

valami

Írhatnékom van. Pedig ma már elég sokat irkáltam. Keresem valahol a darabjaimat. Keresem a megoldást önmagamhoz. Keresem a megoldást arra amire nincs megoldás. Mindenki más is próbálja megtalálni a megoldást, de senki se tudja senki se érti, csak úgy mégis sikerül. Csak mások hagyják, hogy minden magától megoldódjon. Én meg megpróbálom irányítani a dolgokat. Mert ha én hagyom a dolgokat sose történik semmi csak az évek telnek. Olyan mintha én egy másik világban lennék, ami nem úgy működik, mint a többieké. Vajon van-e a világok között átjárhatóság? vagy mindenki a sajátjában ragadt véglegesen? És ha szerencséje van, akkor van abban a világban más is. Ha nincs, akkor max valami ablakon át láthatja a többieket.

De sajnos nem vagyok különb másoktól, ugyanolyan vagyok, mint mindenki más. Csak én azokhoz tartozok, akikből valami hiányzik. Ahogy olvasgatok fórumokat mások is vannak ilyen szerencsétlenek mint én. Lehet nem őket kellene olvasgatnom, mert csak rám ragad a negatív gondolkodásuk. Érdekes, hogy mindig jó lenne tartozni valahova, de én a bénákhoz se akarok tartozni. A jobbakhoz se tudok. Csak úgy lebegek a semmi határán, ahol lehetne valami, de sose történik semmi. Mindig úgy tűnik, hogy van lehetőség vagy van remény vagy van történés, de valójában nincs.

Vad Fruttik - Repülni roncsokat

 

x+1 vég

A dolgok alakulása a szokásos. A történet boldog véget ért, csak nem az én számomra. Semmi meglepő nincs a dologban, eszembe is jutott a nyáron, hogy mekkora poén lenne, ha így történne ismét és hát igen, én mindig megmondom előre, hogy mi fog történni. És természetesen az is történik. Egyszer az ötös lottó számokat kellene megmondanom, hogy mi lesz, csak előtte adjak fel egy szelvényt.

Az a baj, hogy a világ egy közepes tempóban halad, én meg vagy lassabban vagy gyorsabban szoktam. De inkább lassabban. Amikor cselekednék, akkor sohase lehet és ezért fog elhaladni a világ mellettem. Mert mindig csak várnom kell valamire.

A szokásos baromságok már átmentek az agyamon, hogy miért normális mindenki és csak én miért nem vagyok normális. Mivel ha mindenkinek megy csak nekem nem, akkor valószínűleg nem mindenkiben van a hiba, hanem csak bennem. De ezzel nem vagyok előrébb.

A megoldás csak annyi, hogyha legközelebb lesz valami, akkor jobban kikell használni a lehetőségeket. Annak az árán is, hogy esetleg nem én leszek a legjobb fej a világon. Ez van a szemeteké a világ és nem tudom megváltoztatni hiába erőlködök rajta. Így csak örökké én maradok a rossz oldalon. Persze lehet úgy is. Vagy lehet, hogy így meg még annyi esélyem se lesz.

Lehet nem is lesz már többet semmiféle más lehetőség se. Lehet nem lesz mit elrontani, mert már nincs mit. Van amikor azt gondolom, hogy utálom már az embereket. Lehet csak azért, mert szerencsésebbek nálam. De ez hülyeség, nem tudom, összefüggéstelen vagyok, ideje befejezni ezt a semmit

... ja igen és annyira szerettem volna elmenni bulizni is, de az se sikerült...

Esti Kornél - Boldogság,te kurva

céltalanság

Igen minden a régi. Csak azt várom, hogy elteljenek a napok. Várom, hogy végre elteljen a hét, aztán pedig várom, hogy elteljen a hétvége és várhatom, hogy megint elteljen egy hét. Nincs kedvem semmihez, és nem akarok semmit. Nem akarok semmilyen célt, se feladatot se semmit. És nincs is, aminek örülhetnék, hogy nincs semmi, ha már ezt akartam, de a semminek meg amúgy sincs miért örülni.

Telnek az évek a semmivel. De ha ragaszkodok hülye tervekhez, akkor se sikerülnek sose. Ha lazán kezelem a dolgokat se sikerülnek sose a dolgok. Nincs variáció, amit kitudnék már próbálni, hogy mivel juthatnék valamire.

Nem tudok megváltozni, nem tudok kifordulni magamból, máshogyan pedig nem tudok a világgal szinkronba kerülni. Mert én valahol mindig máshol lebegek a világban, mint ahol kellene lennem. Bár az nem tudom hol van és hogyan érhető el az a hely.

A múltkor azon elmélkedtem, hogy nem szeretem a nyarat, mert mindenkinek olyan jó nyáron, csak én nem teszek soha semmit. A tavaszt se szeretem, mert akkor is mindenki lelkendezik és mindenkinek olyan jó. A telet se szeretem, mert tele van ünnepekkel amit megint nem tudok kedvelni így. Az őszt szeretem, pedig akkor mindenki nyavalyog, hogy jaj ősz van miért nincs nyár. Lehet, hogy annyira szörnyű vagyok, hogy nekem az a jó, ha másoknak rossz?

Kivagyok ürülve teljesen, nincsennek igazándiból céljaim se, mert nincs értelme, kitűzni se semmi új hülyeséget. Csak egy újabb kudarc lenne az eredménye. Azt mondják a kudarcainkból tanulunk. Engem a kudarcaim hátráltatnak és nem tudok tőlük semmire se jutni. Mert csak azt elemezhetem, hogy mi nem sikerült. Majd a következőnél is és ez mehet így az idők végezetéig. És ahelyett, hogy valamit csinálhatnék, csak azon rágódhatok, hogy miket nem tudtam már megcsinálni és vajon mi lehet az amit még nem próbáltam. Majd azt is berakhatom a sorba. Most igazándiból úgy érzem, hogy nincs is már mit kipróbálni, mert már mindent megpróbáltam. Na jó nem, még nem másztam hegyet és még ejtőernyővel se ugrottam ki repülőből, de kétlem, hogy ilyesmi dologgal jutnék előrébb bármiben is. Lehet valami extrém dolgot kellene tényleg csinálnom? tutira az se sikerülne, még jó, hogy semmi olyan ötlet nem jut eszembe amit tényleg ki is próbálnék.

Remélem sose leszek 90 éves, mert csak azt tudom majd elmesélni, hogy mi minden nem sikerült.

Mar Gruesa - Red Ivy

restart

Új lehetőségek, új kalandok, új őrületek... vagy régiek?

Mindig ha mondok valamit pár nap és megváltozik minden, mint mindig. Vannak napok amikor minden valahogy pont a jó irányba mozdul és olyan mintha felborulna a világ. Majd valami pörgésbe kezd és kitudja mi lesz a vége. Mindig vannak fura előre távolba látó gondolataim ötleteim, amik egyik pillanatról a másikra kerülnek elő, pedig nem is gondoltam komolyan őket. Aztán pedig jöhet a fejvakarás, hogy most mit tegyek vagy mit ne.

Hollywood Undead - Undead