x+1 vég

A dolgok alakulása a szokásos. A történet boldog véget ért, csak nem az én számomra. Semmi meglepő nincs a dologban, eszembe is jutott a nyáron, hogy mekkora poén lenne, ha így történne ismét és hát igen, én mindig megmondom előre, hogy mi fog történni. És természetesen az is történik. Egyszer az ötös lottó számokat kellene megmondanom, hogy mi lesz, csak előtte adjak fel egy szelvényt.

Az a baj, hogy a világ egy közepes tempóban halad, én meg vagy lassabban vagy gyorsabban szoktam. De inkább lassabban. Amikor cselekednék, akkor sohase lehet és ezért fog elhaladni a világ mellettem. Mert mindig csak várnom kell valamire.

A szokásos baromságok már átmentek az agyamon, hogy miért normális mindenki és csak én miért nem vagyok normális. Mivel ha mindenkinek megy csak nekem nem, akkor valószínűleg nem mindenkiben van a hiba, hanem csak bennem. De ezzel nem vagyok előrébb.

A megoldás csak annyi, hogyha legközelebb lesz valami, akkor jobban kikell használni a lehetőségeket. Annak az árán is, hogy esetleg nem én leszek a legjobb fej a világon. Ez van a szemeteké a világ és nem tudom megváltoztatni hiába erőlködök rajta. Így csak örökké én maradok a rossz oldalon. Persze lehet úgy is. Vagy lehet, hogy így meg még annyi esélyem se lesz.

Lehet nem is lesz már többet semmiféle más lehetőség se. Lehet nem lesz mit elrontani, mert már nincs mit. Van amikor azt gondolom, hogy utálom már az embereket. Lehet csak azért, mert szerencsésebbek nálam. De ez hülyeség, nem tudom, összefüggéstelen vagyok, ideje befejezni ezt a semmit

... ja igen és annyira szerettem volna elmenni bulizni is, de az se sikerült...

Esti Kornél - Boldogság,te kurva