Írhatnékom van. Pedig ma már elég sokat irkáltam. Keresem valahol a darabjaimat. Keresem a megoldást önmagamhoz. Keresem a megoldást arra amire nincs megoldás. Mindenki más is próbálja megtalálni a megoldást, de senki se tudja senki se érti, csak úgy mégis sikerül. Csak mások hagyják, hogy minden magától megoldódjon. Én meg megpróbálom irányítani a dolgokat. Mert ha én hagyom a dolgokat sose történik semmi csak az évek telnek. Olyan mintha én egy másik világban lennék, ami nem úgy működik, mint a többieké. Vajon van-e a világok között átjárhatóság? vagy mindenki a sajátjában ragadt véglegesen? És ha szerencséje van, akkor van abban a világban más is. Ha nincs, akkor max valami ablakon át láthatja a többieket.
De sajnos nem vagyok különb másoktól, ugyanolyan vagyok, mint mindenki más. Csak én azokhoz tartozok, akikből valami hiányzik. Ahogy olvasgatok fórumokat mások is vannak ilyen szerencsétlenek mint én. Lehet nem őket kellene olvasgatnom, mert csak rám ragad a negatív gondolkodásuk. Érdekes, hogy mindig jó lenne tartozni valahova, de én a bénákhoz se akarok tartozni. A jobbakhoz se tudok. Csak úgy lebegek a semmi határán, ahol lehetne valami, de sose történik semmi. Mindig úgy tűnik, hogy van lehetőség vagy van remény vagy van történés, de valójában nincs.
Vad Fruttik - Repülni roncsokat
De sajnos nem vagyok különb másoktól, ugyanolyan vagyok, mint mindenki más. Csak én azokhoz tartozok, akikből valami hiányzik. Ahogy olvasgatok fórumokat mások is vannak ilyen szerencsétlenek mint én. Lehet nem őket kellene olvasgatnom, mert csak rám ragad a negatív gondolkodásuk. Érdekes, hogy mindig jó lenne tartozni valahova, de én a bénákhoz se akarok tartozni. A jobbakhoz se tudok. Csak úgy lebegek a semmi határán, ahol lehetne valami, de sose történik semmi. Mindig úgy tűnik, hogy van lehetőség vagy van remény vagy van történés, de valójában nincs.
Vad Fruttik - Repülni roncsokat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése