Mindig is tudtam, hogy baromságot csinálok és hogy nem lehet a végtelenségig húzni. És, hogy a határát feszegetem a dolgoknak és hogy egyenes út vezet így a bukásig. De mégse tudtam átlépni a határaimat és legyőzni magamat. Sokszor sikerült már, de most nem sikerült. Általában a kitartás, meg a pozitív gondolkodás, meg ilyenek segítenek az emberen. Csak akkor nem amikor tényleg kellene.
Vannak gondolatok a fejemben szerencsére, hogy mit csináljak, de csak munkáról. Mindig csak ahhoz értettem, hogy hogyan dolgozzak és ennyi. És most is csak ennyi van. Lehet nem is kellene többre törekednem, mert ami nem megy azt kár erőltetni. De lehetek legalábbis tökéletes élmunkás vagy valami ilyesmi. Elérni nem fogok úgyse semmit se a munkamániával, ahhoz szerencse is kellene, de az nekem úgy sincs. Főleg, hogy ha eszembe jut valami úgyis elkezdek kételkedni magamban. Úgyhogy csak marad a melózás és ennyi.
Hiába próbálok nem baromságokat és csinálni és tanulni a hibákból, mindig elbaszom csak a dolgokat. Lehet képtelen vagyok fejlődni a lényegesebb dolgokban és csak illúzió, hogy valamire jutottam magammal. Lehet semmire se jutottam sose és valójában csak ezért nem jutok előrébb, mert tényleg fejlődésképtelen vagyok.
Nem tudom, hogy mikor tévedek. Amikor megteszek valamit vagy amikor nem vagy amikor lebeszélem magamat valamiről, vagy egyszerűen csak folyamatosan tévedek mindenben. És semmi se úgy van, mint ahogy gondoltam és lehet ezért csúszik mindig minden el.
Mondanám azt, hogy mostanában megy csak így, de ez nem igaz. Régebben se mentek, csak néha úgy tűnt mintha haladnék valamerre. Akkor pedig az az illúzióm támadt, hogy van értelme a dolgoknak. Aztán persze mindig rá kellett jönnöm, hogy csak illúzió lehetett az egész, ami csak a fejemben létezett. Majd újra kitalálok valami "nagyszerű" elbaszott ötletet, amitől újra elkezdek valamit építgetni, aminek nem lesz ugyanúgy értelme.
De nembaj örökké úgyse tarthat, nem élünk örökké.
Adept - Means To An End
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése