end

Lassan talán egy hónap múlva lesz 5 éve, hogy elkezdtem a változás projektet. Sok mindenre rájöttem. Magamról is és a világról is. Sok mindenre jobb lett volna sose rájönni. Valójában azt hiszem visszaértem ugyanoda, ahonnan elindultam anno. Nem mondom, hogy nem érte meg az elmúlt 5 év, mert voltak jó pillanatok benne, de inkább csak a szenvedés volt jellemző. Persze tudom én tehettem róla.

A célt nem értem el. Szerintem meglehet változni. De én nem tudok megváltozni. Lehet már akkor is túl öreg voltam, amikor elkezdtem. Vagy csak azóta fáradtam el. Túlságosan is merev vagyok és nem tudok változni. Lehet sose tudtam, csak azt hittem, hogy igen. És valószínűleg már nem is fogok tudni soha se változni.

Az biztos, hogy képtelen vagyok változtatni a sorsomon és nem tudom irányítani a dolgaimat. Nincs bennem elég kitartás hozzá. Lehet sose volt és ez is csak egy illúzió volt. Sose voltam elég bátor ahhoz, hogy azt tegyem amit kellene, mindegy miről is volt szó.

Nem tudok olyan lenni, mint mások. Hiába próbáltam meg bárhogyan is rávenni magamat dolgokra, én nem tudok nagyon sok mindent, amit mások igen. Nem vagyok kompatibilis a mai világgal és a mai emberekkel. Egy érthetetlenül elszúrt gondolkodású valami vagyok, amit nemhogy mások én se tudok elfogadni. Talán egy másik világban lehet érvényesülhettem volna. Nem tudok a mai világ elvárásainak megfelelni és nem tudok kifordulni se magamból.

Azt sajnálom csak, hogy talán túl sok negatív gondolattal szennyeztem a környezetemet/ismerőseimet az elmúlt években. Csak remélem, hogy talán nem voltam mindig annyira szörnyű.

De befejezem a dolgot. Mármint a változás projektet. A végeredmény az, hogy nem sikerült, elbuktam. Talán másoknak sikerülhet, én túl kevés voltam a feladathoz. Ami nem megy, nem érdemes erőltetni. Inkább olyasmiket kell csinálni, amik mennek.

Igazándiból már 1-2 hete ez van a fejemben, hogy kb ennyi volt, csak mindig valami miatt elbizonytalanodtam, hogy hátha mégse. De azt hiszem ideje véget vetni a szenvedésnek.

Mára kb ugyanolyan semmi vagyok, mint ahogy elkezdtem. Nem érdekelnek az emberek és nem érdekel semmi. Azért nem leszek teljesen céltalan. Ha már visszatértem oda ahonnan, elindultam, akkor csinálhatom ugyanazt, amit a változás projekt előtt.

1. Melózás ezerrel, mivel más nem fogja lefoglalni az agyamat, így ráérek szupersokat foglalkozni azzal ami megy. Persze lehet, hogy az informatikából is kiderül újabb 5 év múlva, hogy hozzá nemértő vagyok, de akkor majd kitalálok valamit, bár örökké úgyse élünk.
2. Segíthetem tovább talán jobban az ismerőseimet és a világot(utóbbiban nem vagyok biztos). Ha már rajtam nem lehet segíteni, talán másokon még lehet.

Arra viszont rájöttem, hogy az a mondás nem igaz, hogy "mindent lehet, csak akarni kell", mert van amit nem. Befejeztem az illúziók kergetését és visszatérek a logikus reális világba. Az érzelmek világában megbuktam.

Vad Fruttik - Nem hiszek